Thru hiker? A természet hívása egyre többeket csábít hosszabb távokra, ahol a lábaink visznek minket a horizont felé. Ebben a világban különleges helyet foglal el a „Thru hiker” fogalma, amely egy olyan elszánt egyént takar, aki egy kijelölt, több száz vagy akár ezer kilométeres túraútvonalat jár be elejétől a végéig, általában egyetlen túraszezonon belül. Ez a nem mindennapi vállalkozás nem csupán fizikai erőpróba, hanem egy mélyreható személyes utazás is, amely próbára teszi a kitartást, a mentális erőt és a természettel való kapcsolatot. A „Thru hiker” életmód egyre népszerűbbé válik azok körében, akik a hétköznapi rutinból kiszakadva keresik a kalandot és a belső megújulást.

Ebben a cikkben egy tapasztalt Thru hiker-rel beszélgetünk.

Csutka István, akit sokan Camino Steve néven ismernek, szenvedélyes képviselője ennek a különleges életformának, számtalan hosszú távú túrát tudhat maga mögött. Számos megtett kilométer és felejthetetlen élmény teszi őt hiteles forrássá mindazok számára, akik érdeklődnek a hosszú távú túrázás iránt. Camino Steve nem csupán a lábával járja a világot, hanem tapasztalatait és gondolatait is megosztja a weboldalán, amely értékes információkkal szolgál minden leendő vagy már aktív „Thru hiker” számára. Online jelenléte és a túrázók közösségében való aktív részvétele révén sokak számára vált inspiráló példaképpé.

A következő interjú során bepillantást nyerhetünk Csutka István „Thru hiker” életmódjába. Megtudhatjuk, mit jelent számára ez a különleges tevékenység, milyen tanácsokat adna a kezdőknek, milyen fizikai és mentális kihívásokkal kell szembenézniük a hosszú távú túrázóknak, és milyen emlékezetes pillanatok gazdagították eddigi útjait. Kitérünk a felkészülés fontosságára is, beleértve a megfelelő felszerelés kiválasztását és az útvonal megtervezését. Célunk, hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz a „Thru hiking” világát, és hasznos információkkal szolgáljunk mindazok számára, akik fontolgatják egy ilyen kalandot.

Kedves István, sokan a Camino Steve néven ismernek a hosszú távú túrázás világában. Mesélnél nekünk arról, hogy honnan ered ez a név, és mi indított el téged a hosszútávú túrázás életmód felé? Melyek voltak az első hosszútávú túráid, és milyen tapasztalatokat szereztél ezek során, amelyek megerősítették elhatározásodat a ‘Thru hiking’ életmód folytatására?

Az első utam, ami két hét hosszú volt és amely első fele a Kilimanjaro Uhuru csúcsára vezetett 2008-ban, majd később az El Camino de Santiago és a hazai Camino Hungaro következett. Ezt követően azonban rájöttem, nem a zarándoklatok és a magas hegyek világa – azaz a klasszikus hegymászás – vonz leginkább, hanem a hosszú távú túrák, amelyek során hosszú heteket, hónapokat élhetek kint a természetben. Egyszerűen beszippantott a természetben töltött idő, az, hogy szépen a természet részévé válhatok és rá is jöttem, nekem ebből egy-két nap kevés. Ráadásul 16 éves korom óta mindig rengeteget, jellemzően szabadságok nélkül dolgoztam és eldöntöttem, ez nem mehet így tovább! Itt az ideje élni is és nem csak a munkám és a karrier érdekében tenni.

Mit jelent számodra személyesen a ‘Thru hiker’ életmód? Ez pusztán egy fizikai kihívás, vagy ennél sokkal többről van szó?

Számomra ez már egy életstílus, amit semmiért sem vagyok hajlandó feladni. Talán mára elmondhatom, hogy megtanultam harmóniában élni a természettel és ennek igyekszem azokat az előnyeit is kiélvezni, hogy közelebb tudok kerülni a természetben élő állatokhoz is, még ha nem is mindegyik esetében vágynánk erre. :o) Természetesen egy-egy ilyen út fizikai kihívás is, de bármennyire is nehéz többezer kilométert végiggyalogolni erdőkön-, mezőkön-, hegyeken-, sivatagokon-, hóban-, fagyban-, forróságban-, ömlő esőben-, vagy víznélküli területeken át, de mégis a mentális része a legnehezebb ezeknek az utaknak.

Egy érzelmi hullámvasút, ahol muszáj megtanulj felállni és tovább menni, mert nincs más opciód, csak a feladás. De egy-egy út arra is megtanít, hogy nem minden megállás feladás és tudnunk kell, hol van a határunk, lehetséges-e azt még jobban kitolni, vagy az már azt jelenti, hogy az életünkkel játszunk. Az évek során rájöttem, hogy mi mindenre képes megtanítani a természet, amiket a való életben ugyanúgy tudok eredményesen használni.

Sokan érdeklődnek a hosszú távú túrázás iránt, de talán tartanak az ismeretlentől. Milyen első lépéseket tanácsolnál azoknak, akik kacérkodnak a ‘Thru hiking’ gondolatával?

Egyre nagyobb divattá vált a thru hiker és mint minden divathullám, magával hozza azt is, hogy elkezdünk lelkesedni valamiért és nem nézünk utána alaposabban, nincs fokozatosság, felkészületlenek vagyunk és ezekből egy-egy útvonalon valóban komoly baj, sőt tragédia is származhat. Ez lehet életünk legnagyobb élménye, de azért nem árt kis energiát befektetni előtte abba, hogy pozitív és ne pedig negatív eredménye legyen majd a túránknak. Túl sok túrázót láttam már feladni, lesérülni, kimenteni, vagy sajnálatos módon meghalni. Tudom, sokan vágnak bele egyik pillanatról a másikra és ennek ellenére megúszhatják, de ne ez legyen a példa!

Számomra ez borotvaél és kint élni ennyi időn át a természetben, ahol a mérgező növényektől, a mérgező állatokon és vadállatokon át, a váratlan brutális viharokig és irgalmatlan hosszú víznélküli szakaszokig bezárólag rengeteg kihívás várhat ránk. Egy szó, mint száz, emeljük fokozatosan a távokat, a kint töltött időt! Ismerjük meg magunkat, testünk jelzéseit, hiszen nem mindenki ultratávra termett, ahogy Usain Bolt sem lesz maratoni futás Olimpiai bajnoka, mert más adottságai vannak. Teszteljük felszerelésünket, hogy mi működik és mi nem! Hiszen a civilizációtól távol, nincs esélyünk azok pótlására és máris kész a baj, ha például egy olcsó sátrat vásárolunk, amelyet az első szélvihar cafatokra tép, vagy eltöri a sátorpálcáit.

Milyen gyakori hibákat látsz a kezdő hosszútávú túrázóknál, és hogyan lehet ezeket elkerülni?

Leginkább azt, hogy olvas egy könyvet, lát egy filmet és ő is belevág, a fentebb említett felkészülés és fokozatosság nélkül. Nem véletlen, hogy ezeken az útvonalakon indulók közül a 75-80% feladja és hazamegy. Nem biztos, hogy azért, mert valami baj történik, hanem azért mert legalább saját magának muszáj beismernie, hogy nem bírja fizikailag, vagy sokkal inkább mentálisan. Rájön, hogy ez mégsem az ő álma, “útja” és nem ér meg neki annyi “szenvedést”, küzdelmet azok teljesítése.

Az sem véletlen, hogy a teljesítők jórésze sem indul el egy-egy újabb hasonlóan hosszú útvonalra. Ezért igyekszem segíteni a hozzám fordulóknak, hogy ne csalódással térjenek haza. Találkoztam olyannal aki a 4285 kilométeres út 14. kilométerénél máris feladta, vagy máshol olyannal, aki az 5. napon a másfél hónapból. Más-más az indok – vagy a kifogás -, de ahogy korábban már említettem, fejben, azaz mentálisan kell a legerősebbnek lennünk. 30-70% ez az arány és a nagyobb érték a mentálisra vonatkozik. Pedig hidd el a fizikai is kőkemény, így érdemes ahhoz mérni a mentális nehézségét!

A hosszú távú túrázás komoly fizikai és mentális kihívásokkal jár. Melyek voltak számodra a legnehezebb pillanatok, és hogyan sikerült ezeket leküzdened ‘Thru hiker’-ként?

Nálam jellemzően a legelején – leginkább az első héten, a harmadik, negyedik napon – történik a legnagyobb mélypont. Persze vannak közben is, de már tudom hány naponta kell kimennem és tartani egy nap szünetet. Miután a készleteimet is fel kell töltenem, sőt enni, fürdeni és mosni sem árt, így igyekszem ezeket összehangolni. De elegendő egy olyan pillanat, ami effektíve a túlélésről szól és lemerülsz. Egy-egy ilyen megoldása ugyanis irgalmatlan mennyiségű fizikai és mentális energiát emészt fel. Ráadásul érzem, hogy a kor előrehaladtával ezekből való felállás egyre több időt vesz igénybe. Ezekre figyelnünk kell, de közben arra is, hogy ne essünk át a traktor túloldalára!

Ugyanis a civilizáció kényelme, egy ágy, egy kád, elérhető igazi étel, olyan mértékben kényelmesíti el az embert, hogy van, aki emiatt adja fel, mert nem bír tovább menni. Ahogy szoktam mondani, húzza vissza az ágy és nagyon kemény tud lenni, az újraindulás, ha több napra állsz meg. Én jellemzően kimegyek, mindent elvégzek és vagy másnap vissza is megyek, vagy egy nap pihenést követően. Ilyenkor az is az ok, hogy el kell menjek egy gyógyszertárba, keresnem kell gázt, outdoor üzletet, elmennem a postára az új cipőmért, vagy épp visszaküldeni valamit, tehát tevékenyen töltöm. De mennem kell vissza, mert minden nappal egyre nehezebb lesz. Éppen ezért, vagy az úgynevezett Hero nap, azaz csak kimegyek, mindent elvégzek és nem alszom kint, hanem megyek is vissza pár óra múlva.

Hogyan tartod fenn a motivációt egy több hónapos ‘Thru hiker’ út során? Vannak bevált módszereid a mentális fáradtság leküzdésére?

Egyrészt erős céljaim vannak, olyanok, amelyekre nagyon rég vágyok, szeretném teljesíteni, felfedezni az adott országot, útvonalat. A thru hike-hoz szükséges a pontosan megfogalmazott és erős cél, mert különben könnyen elengedet, ha nincs meg a miérted, amiért bármi áron végigmennél rajta. Ugyanolyan mint az életben, ha nincs célod, út sem vezet oda amin végigmehess. Másrészt szeretem és mire újra útra kelek, erős a vágy bennem már az indulásra. Amikor ugyanis hazaérek egy-egy útról, akkor azért nem az a legnagyobb vágyam, hogy másnap is sátorban aludjak és pláne nem, hogy zabkását, vagy Rament, Cliff bar-t egyek. Ez ugyanolyan mint az élsportolók esetében, kell a pihenés és a másfajta visszatöltődés.

Megyek persze túrázni, csak nem hosszúakra és napi távokban sem megyek annyit. Figyelek a testem jelzéseire, mert van, hogy hiába vinne a szíved, de fejben tudnod kell, hogy muszáj megállnod és pihenned. Pláne akkor amikor mentálisan dőlsz meg! Jó ha van kivel tartanod a kapcsolatot, aki ilyen pillanataidban nem lejjebb húz, hanem megért, akár olyan aki tudja miről beszélt, mert élt át már hasonlót. Ilyet azért be kell lássam nem annyira könnyű találni, de ott kint, az úthoz közeli településeken jellemzően tudják mit csinálsz és segítőkészek, megértőek az emberek és nem mellékesen önzetlenül segítenek, sőt ez kiemelten fontos sokak számára.

Írd ki magadból azt a rengeteg élményt amivel találkoztál, azokat az érzéseidet, amelyek előbuggyannak belőled, fotózz, nézd vissza, hogy ráébresszen, mennyire szerencsés fickó vagy, hogy itt szívhatsz, míg más ül a munkahelyén és téged irigyel! És tényleg! Értékeld a pillanatot és használd ki arra, hogy a mókuskerékben átéltek után teljesen kicseréljen és millió élménnyel, pillanattal tölthessen fel! Továbbá, adj időt a testednek a pihenésre. Én 10-12 órát vagyok úton, a másik felét a napnak pedig pihenéssel töltöm. A hosszú távú túrázás monoton, ugyanazt teszed minden nap: felkelsz, eszel, összepakolsz, mész, tábort versz, eszel, alszol, és ezt ismétled minden egyes nap.

Vannak olyan különleges, emlékezetes élményeid vagy történeteid, amelyek örökre bevésődtek az emlékezetedbe a hosszútávú túrázásaid során? Megosztanál velünk néhányat?

Természetesen és megszámlálhatatlan szerencsére. Első találkozás egy csörgőkígyóval, az első szemkontaktus egy medvével, összecsapás az USA, Maine-államában egy megtermett hím, fekete medvével. A teljes mértékben váratlanul lecsapó brutális hóvihar Virginiában, amikor elsüllyedtem Skóciában a lápban, a grönlandi sarkvidéki vihar ereje, amikor megláttam, hogy olyan területen kell átmenjek, ahol leopárd él és erről nem tudtam, sehol sem írtak róla.

No de a pozitívak: Amikor Jordániában befogadott a beduin sejk egy éjszakára, amikor Szaúd-Arábia határa közelében Abdullah megtanított, hol tudok vizet találni a sivatagban, az El Camino-n lett egy második, egy kanadai családom Nova Scotia-ból. Az a leírhatatlan csönd, amit a Mojave sivatag hegyei között éltem át, vagy amikor a naplemente fényeinél lángoló prérin aludtam. De azt sem fogom soha elfelejteni, hogy ott aludtam, ahol az Apacs-háború utolsó csatája volt, vagy ott jártam ahol anno Geronimo, vagy amikor engedélyt kaptam, hogy a NATO hadgyakorlat ellenére befejezhessem utamat Skócián keresztül és az utolsó 9 kilométeren, áthaladhassak a lőtéren, ahol erre az időszakra felfüggesztették a bombázást és az éleslövészetet. Ugye milyen hihetetlen? Pedig valóban így történt.

Hogyan változtatott meg téged a ‘Thru hiker’ életmód? Milyen személyes tanulságokat vagy felismeréseket hozott az életedbe?

Le se tudom írni, mennyi mindenre tanított meg a természet és a vadonban töltött hosszú hónapok és pont ezért tartok ezekről előadásokat, hogy másoknak is átadhassam ezt a tudáskincset. Egyszerűen más lettem. Máshova került a fókusz és máshova kerültek életem súlypontjai. Nyugodtabb és türelmesebb vagyok magammal és másokkal is. Rengeteg olyat tanultam magamról, gyengeségeimről és erősségemről egyaránt, amelyekről totálisan mást gondoltam. Miután láttam, tanultam, fejlődtem és talán elmondhatom, hogy általuk több is lettem.

De épp ezért próbálom ezt átadni és inspirálni másokat és segíteni nekik, hogy életük bármilyen útvonalán sikerrel vehessék az akadályokat. Sokkal fontosabb számomra a természet és a benne élő állatok védelme. El nem tudom ma képzelni, hogy miért jelent valakinek boldogságot és fizet azért vagyonokat, hogy lelőjön a világ bármely pontján egy állatot és majd nézze a trófeáját házában/lakásában. Ahelyett, hogy értéket teremtene és ezt a pénzt pont inkább arra használná, hogy így hagyjon nyomot a világban, mint a kilőtt golyó, elhullott töltényhüvelyek és az idővel az enyészetté váló és már senkinek semmit sem jelentő trófea.

A felkészülés kulcsfontosságú egy sikeres hosszú távú túrához. Milyen tanácsokat adnál a felszerelés összeállításával kapcsolatban egy leendő ‘Thru hiker’-nek?

Első a cél. Amikor megvan, akkor jöhet a mikor. Hiszen nem mindegy hogy milyen időjárás fogad majd ott téged. Éppenséggel az is lehet, hogy augusztusban is hóban kell előrehaladj.

A célhoz és a várható időjáráshoz rendeljük a felszerelést. De oda kell figyelj arra is, hogy mennyi élelmiszerre van szükséged és mennyi vizet kell majd magaddal cipelj! És itt visszakanyarodunk a felszerelésünkhöz.

Elég nagy a zsákod, hogy minden beleférjen? De nem túlságosan nagy? Mert ha igen, akkor az baj, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen esetben, úgyis megtöltöd majd valamivel.

Nem maradhat ki egy igazán megbízható esőfelszerelés! Nem egyszerű ilyet találni és ami akár többnapos eső esetén sem ázik át miután megtelt a membránja. Ne feledd a kihűléshez/hipotermia nem kell, hogy 0 C fok alá essen a hőmérséklet.

Mindig legyen száraz holmid és zoknid! Elég ha az van, amiben alszol, de legyen!

Kell-e és ha igen, milyen engedély/engedélyek? Van, ahol azt is megkötik, hogy hol sátorozhatsz. Biztosan el tudod érni azt, amit kinéztél? Mert komoly büntetés lehet az ára egy ilyen “benézésnek”.

Vadállatok, mérgező növények és kígyók? Lesz szükséged medve dobozra – bear canister -, mert sok helyen kötelező a használata. És a súlya plusz 1 kg. Be fog férni, tudod hova rögzíteni?

Bevált és kényelmes-e a cipőd? Biztos kell a Gore-Tex membrán, ami miatt nyáron rosszabbul szellőzik a cipőd és így könnyebben puhul fel a lábadon a bőr?

Főzni fogsz és tudod-e majd valahol pótolni a gázpalackodat/benzint, stb., vagy heteken át csak hideget eszel?

Legyen vészjeladód! Itthon már elérhetőek a Garmin és a Zoleo eszközei és tökéletesen működik mindkettő. De biztosítást ne felejts el kötni mellé, mert ha menteni kell, a gatyád is rámegy! EU-s TB-kártya? Legyen, ráadásul ingyenesen kapod meg és vagy jogosult az EU-n belül a szolgáltatásokra.

Mindig legyen olyan, akivel tudod tartani a kapcsolatot, ha szükség van rá és tudja mikor, hova indultál, mikor jönnél haza, stb. Mindig tudjon valaki rólad, hogy merre jársz! A vészjeladónál az is jó, hogy megadhatod a koordinátáit annak akinek szertenéd és így szeretteid nyugodtabban alhatnak, mert látják, hogy mozgásban vagy.

Milyen szempontokat tartasz a legfontosabbnak egy hosszú túra útvonalának megtervezésekor?

Alapvetően amit már említettem, hogy tényleg vágyj arra, hogy felfedezd azt a régiót. De ezt követően, tájékozódj, hogy mi vár rád! Időjárás, terep nehézségei, körülbelüli napi távok, települések távolságai egymástól és az ösvénytől, vadállatok, növényzet, pásztorkutyák, engedélyek (mert van ahol szinte esélyed se lesz, mert úgy működik, mint egy Lotto), közlekedés, van-e trail angel az adott útvonalon, ha van, akkor az adott útvonalat kezelő szervezet honlapjának információit teljesen átnézni. Aktuális hírek az oldalon, vagy Facebook csoportban (jellemzően az útvonalaknak vannak éves csoportjai – pl. XY Trail Class 2025 -, itt találhatod az erőtüzek miatti zárásokat, kerülő út javaslatokat, ha valahol fertőzött lesz a víz, stb.

No és ne feledjünk ki belőle téged sem!

Minden alkalommal elmegyek előtte időben fogorvoshoz, háziorvoshoz egy fullos laborra. Megkérem, hogy aszerint, hogy van-e bármi amire szükséged van és lehet állítsuk össze a kis házi patikádat. A gyógyszereidet, fájdalom- és láz csillapító, görcsoldó és allergia elleni tabletta, fertőtlenítő, ragtapasz, kullancskiszedő csipesz, szúnyog- és kullancs riasztó, napszemüveg (nem Temun, vagy Lidl-ben vásárolt, mert azokon csak egy vékony filmréteg található, amit hamar letörölsz és nem fogja megvédeni a szemedet), naptej, stb.

Készülj fel fizikailag is! Kezd el a mindennapos terheléshez szoktatni magad! Amennyiben szánsz erre időt, meg fogja könnyíteni az első napjaidat. De indulj lassabban, rövidebbeket és hagyj időt magadnak az útitervedben is, hogy fokozatosan épülhessen fel a kondíciód!